A rovatot szerkeszti Horia MITROFAN

"Ki kérte rá, hogy odamenjen ?" hangzik egy valóságshow-szerű vélemény az itt közölt írások egyikében. Anélkül, hogy - vélhetően - ráébredtek volna arra, hogy egy ilyen bizonytalanság (alapjában véve !) önnön belső késztetésükből fakad, sokan azok közül, akiket - nagyjából 1950 után - szpeleológusként kezdtek titulálni írásnak adták a fejüket, megkísérelvén választ találni arra a kérdésre, hogy mit érzel, mit élsz át, amikor egy teljesen sivár helyen vagy a föld alatt, amely azonban annál ellenőrizhetetlenebb vonzással hat rád, minél megközelíthetetlenebb és ellenségesebb.

Nehezen érthető, hogyan képesek a mai napig meghatni bennünket az első ilyen jellegű hazánkban megjelent írások - az ötvenes évekre olyannyira jellemző "proletárkultusz"-os felhangjuk ellenére. Egyértelmű tónusváltás jellemzi azonban a '70-es és '80-as évek írásait, amelyekben "exisztencialista" illetve "obiektivista" hangsúly fedezhető fel - egyértelmű következményeként annak a politikai nyitásnak, amely ezekben az években kedvezett a nyugati "modernista" irodalom tömeges fordításának.

Milyen hatásuk lehet még ezeknek az írásoknak a harmadik évezred "e-érzékeny" társadalmára ? Erre a kérdésre valóban érdekes lenne tudni a választ !

Az azonban egészen bizonyos, hogy a barlangok - ezen történetek néma szereplői - nem mozdulnak a helyükről: így bárki felkeresheti őket, hogy saját bőrén tapasztalja meg, "hogyan szól majd" az ő saját története...